De nem adom fel, nem hagyom abba, mert akkor csak nagyobb teret engedek a kollektív agymosásnak. Oh, Britney, Oh-Ah-Oh! Kit érdekelnek a minik? Nem mindegy hogy látják vagy sem azt hogy nincs rajtatok bugyi? A hosszabb szoknyát is fel lehet húzni. Szopásnál meg legalább nem a csupasz kőre térdelnétek…

Rosszindulatú lennék? Muhaha -.- Ne aláznák le a fontosabb dolgokat.

Fázom. Így, egyszerűen prózában. Mellettem a teám – almásfahéjas, meg zöld – de semmi. Fűtés, pulcsi, takaró. Fázom. Még mindig. Nyár kell. Hőség. Most!

Majusom. Hiányzik. Pont. Remélem hétvégén tudunk dumálni. Őszi szünetet akarok. Majust! *sír*

Ennyi voltam. Most. *Panadolt nyakal és folytatja a teavedelést*

Bájbáj.

Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,

mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!«
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az ujra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen…

Türelmetlen ver a szivünk strázsát,
mint az őr ha tudja már váltását.
Idegesen nyitunk száz fiókot.
Bucsuizzel izgatnak a csókok.
Öreg öröm, nem tud vigasztalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek…

Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki…
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.

Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni…
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Ez. Csak így. Ennyi. Szép.

Viszont! Viszont, viszont és viszont! Ami miatt izgatott lettem, amitől minden más megvilágításba került és ezt is Majusomnak köszönhetem. Úgy mint a blog ötletét, de ajj, ne csapongjak. Mondom. Írom. Figyelj.
Bk. Ahol él a gyermekem, a lelkem, szívem egy része, Navia. Szóval Bk. És Majus és Coelho és az ötlet.
Az Ötlet.
Filozófia és Önismeret. Mint tantárgy. Tanársegédség. Coelho. És és és… Csapongani fogok. Érzem. De! Inkább… ez.

Navus üzenete:
tudtam. *.*
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
még jó hogy neked ezeket tudni kell. főleg Tőle.
Navus üzenete:
ha tehetném… komplett tantárgyat csinálnék belőle, kurzust
Szakot
ááá
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
csináljunk *.*
én leszek a tanársegédet
kérjük az IV engedélyét
Navus üzenete:
kérjük *.*
Paulo Coelho tanítja Navia Hargitay, tanársegéd Maja Malayalam és és…elsőtől utolsó évig minden félévben egy művét vennénk, mert ezt nem lehet elkapkodni, felszabadítanánk vele a szellemüket a diákoknak
a lelküket
lekapnánk róluk a maszkot
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
iigen.
Navus üzenete:
félelmetes tantárgy lenne o.O
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
muszáj.
kérjük az engedélyt O.O
ha van mugliismeret meg mágikus szavak
akkor ez is muszáj
Navus üzenete:
Önismeret címén
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
én meg inditok Filozófiát. nah ? xD
Navus üzenete:
igen és paulo révén, az útmutatásai révén segítenénk
[ Majás kicsi pillangó. ] üzenete:
iigen. *.*
én ezt tényleg megcsinálom
Filozófia & Önismeret
: D

Szóval lényeg, ami a lényeg. Új tantárgy a Bk életében, ha minden jól megy. És én és Majus és Paulo Coelho és… ezt nem lehet ragozni vagy fokozni vagy bármi. vagyis… még egy valami. És Majusom, ezt muszáj, mert ez annyira igaz és ha utólag leölsz is érte, akkor is.

Milyen lehet magányosnak, egyedülállónak, kitaszítottnak lenni? Vajon akkor az egész világ ellene van, vagy csupán csak egy csoport?  Én hiszek abban, hogy mindenki magának köszönheti, ha kivülálló. Mindenki sajátmagáért felelős még akkor is, ha maguknak sem merik bevallani. De miért is lennének mások az emberek? Ez egy felesleges és bugyuta sztereotípia, hogy “minden ember különböző”. Igen? Akkor miért egy helyre kerülünk halálunk után? Akkor miért vannak hasonló kinézésű, tulajdonságú barátok, rokonok vagy éppenséggel vadidegenek? Te még soha az életben nem láttál olyan embert az utcán, aki után megfordultál, mivel tisztára a képmásod volt? Még sosem érezted azt egy társalgás közepén, hogy ugyanazt mondod, mint a másik ember? Még sosem érezted úgy, hogy nem vagy egyedül a Földön?
Nem vagy másmilyen, mint a többi. Nem vagy különálló, nem vagy elvont: azokat nevezik elvontnak, akik nem úgy gondolkodnak, mint a többi. És kik a többi? Akik félnek önmaguk lenni, mert félnek, hogy nem fogják elfogadni, ha sajátmagát adják: tehát ők felhúznak egy maszkot és utánozzák a többit. Úgy öltöznek, mint ők. Úgy beszélnek, mint ők. Úgy járnak, mint ők. Odamennek, ahová ők. Azt eszik, amit ők. Azt tesznek, amit ők. Ez a Divat magyarul… A divat a hasonlóság, a hamisság összetett neve. A divat azt sugallja, azt éri el, hogy ne legyél önmagad, mert az nem menő. Pedig az…
…ideje lenne felkelni a Csipkerózsika álomból a tömegnek, a maszkot viselő egyéneknek, hogy a felszín alá lássanak. Ne félj önmagad lenni.

És ezzel annyi mindent elmond. Amit én is mondanék. Húú. Ennyi.

Meg Jane Eyre és Üvöltő szelek és Emma, és Majus belémszeretett^^ de ez lassan kölcsönös szóval oda  se neki, meg újabb fúj-fúj Csernus és Estikébe írtam. Meg szeretjük a Hernádi Jucit és senki ne aggódjon, előbb vagy utóbb mindez blogolásnak is fog tünni.

Nehéz… lecsupaszodsz. És csak mered remélni, hogy nem fog fájni. Hogy nem fognak kihasználni. Tudom… tudom, ez csak blog. Ez csak online “csacskaság”. De őszintén, kezet a szív fölé helyezve. Tényleg az? Igazán az? Egy ember kerül terítékre. Persze, nem a kinézete vagy az, hogy ma hányszor ment el pisilni, ne tán melyik szakába unta halálra magát a napnak.

De megkapják mindazt, ami a lényege. A lelkét szavakba öntve. Gondolatokba. És ez már nem csacskaság. Nem az, amivel vissza szabad élni.

Húh, tehát. Jövök. Készen állok azt hiszem. Terítékre kerülök, s önszántamból teszem mindezt. Csak remélhetek.

Csak remélhetem, hogy nem felesleges az, amit itt mükszöm. De talán soha nem is felesleges az, amit önmagadért teszel. Mert mindaz számít. Teljesen.